„Te aljas. vad ribanc” – írta feleségének Napóleon

Hazugsággal, csalással kezdődött Bonaperte Napóleon és Joséphine de Beauharnais házassága, mert az 1796 március kilencedikén kelt anyakönyvi kivonat szerint a 33 éves Jozefina négy évvel csökkentette életkorát, míg a nála hat évvel fiatalabb Napóleon 18 hónappal idősebbnek vallotta magát, így nagyjából papíron majnem egy idősek voltak.

Több kritikus kifogásolta a múlt héten bemutatott új Napóleon filmben, hogy a korkülönbség felcserélődött, mert a 49 éves Joaquin Phoenix a főszereplő, Jozefinát pedig a 35 éves Vanessa Kirby alakítja.

Egy kis Karib-tengeri szigeten, Martinique-en egy rabszolgatartó ültetvényen Maria Rose Josephe Tascher néven születt Jozefina nem is álmodhatott arról, hogy egyszer francia császárnő, Olaszország királynője lesz? Az arisztokrata apja cukornád ültetvényén felnőtt Rose első férje a francia katonatiszt Alexandre de Beauharnais lett.

A gazdag kérő idősnek tartotta a 16 éves Maria Rosét, ezért egy évvel fiatalabb húgát, Catherine-Désirée-t akarta feleségül venni, de ő tüdőbajban elhunyt. A legfiatalabb húguk, Marie Françoise pedig még csak 11 éves volt, ezért kénytelen volt Mari Rosét elfogadni feleségnek, akivel 1779-ben kötött házasságot.

Sok öröme nem volt a Párizsba költözött vidéki lánynak a házasságban mert férje elhanyagolta, gyakran látogatta a bordélyházakat. Sőt egy egy évre elhagyta családját, hogy egy szeretőjénél lakjon. Ezért különváltak 1786-ban és a két gyermekes Jozefina egy évig zárdába vonult, ahol kitanulta a korabeli illemszabályokat és az úri viselkedést. A megromlott párkapcsolatnak az 1789-ben kitört forradalom vetett véget, mert a forradalmi hadsereg tábornokát, majd a forradalmi Nemzetgyűlés elnökét 1794-ben, a jakobinus diktatúra végnapjaiban halálra ítélték és guillotine-nal kivégezték.

A 31 éves Jozefina – aki Napóleontól kapta új keresztnevét – ott maradt özvegyen, két gyerekkel, a 13 éves Eugéne fiával és 11 éves Hortense lányával, s bizonytalan anyagi háttérrel. Tudja, hogy nincs más fegyvere, csak csábereje, s ezt kihasználva befolyásos politikusok szeretője lett.

Köztük volt Jan Nicolas Barras, a forradalom, majd a direktórium befolyásos vezetője is, aki miután szabadulni akart tőle, bemutatta 1795-ben Jozefinát a nálánál hat évvel fiatalabb, feltörekvő Bonaparte Napóleonnak. A fiatal tiszt beleszeret a csábítóba, megismerkedésük után levelében azt írta: „Veled ébredek. Képed és a tegnap esti mámorító örömök emléke nem hagyja nyugodni érzelmeimet.”

Jozefina császárnő

Jozefina császárnő

Fotó: Wikipedia/Baron François Gérard (1770 – 1837) festménye

A jelentős korkülönbség ellenére Napóleon egy „rohammal” lerohanta az özvegyet, 1796 januárjában megkérte a kezét, majd március 9-én polgári házasságot kötöttek. A mézeshetekből csak napok lettek, mert Jan Nicolas Barras megbízza Bonapartét a francia hadsereg vezetésével az Olaszország elleni hadjáratban.

A fiatal férj olaszországi leveléből kiderült, hogy imádta a feleségét: „Te, akinek a természet szellemet, édességet és szépséget adott, te, aki egyedül mozgathatod és irányíthatod a szívemet, te, aki túlságosan is jól ismered az abszolút birodalmat, amelyet felette gyakorolsz! Csók a szádra, a szemedre, a melledre, mindenhol, mindenhol. ”

Jozefina azonban nem volt ilyen lelkes, sőt esküvőjük után néhány hónappal már viszonyt kezdett egy huszárhadnaggyal, s erről a megcsalt fél is tudomást szerzett, ezért 1796 novemberében már így írt feleségének: „Már nem szeretlek; ellenkezőleg, utállak téged. Aljas, aljas, vad ribanc vagy. Egyáltalán nem írsz nekem; nem szereted a férjedet; tudod, milyen boldoggá teszik a leveleid, és nem írsz neki neki néhány sort sem.”

A viharos házasságban Napóleon megbocsát hűtlen Jozefinának, akit 1804-ben kénytelen egyházi esküvőn is feleségül venni, mert VII. Piusz pápa ezt szabta feltételül, hogy mindkettőjüket császárrá koronázzák. Az 1804. december 2-i párizsi ünnepségen ugyan részt vett a pápa is, de Napóleon először magát, majd feleségét koronázta császárra, ezzel jelezte, hogy elutasítja az egyház hatalmát.

Napóleon megkoronázza feleségét, Jozefinát

Napóleon megkoronázza feleségét, Jozefinát

Fotó: Wikipedia/Antoine-Jean Gros festménye

A császár jobban szerette a hatalmat a feleségénél, s amikor kiderült, hogy nem lehet gyermekük Jozefina beleegyezett a válásba, mert Napóleon uralkodói dinasztiát akar alapítani. A diktátor ellenőrzése alatt álló törvényszék a házasságukat 1810 januárjában érvénytelenítette.

A válási ceremónia nagyszabású, de ünnepélyes társasági alkalom volt, és mindegyik felolvasott egy nyilatkozatot a másik iránti odaadásról. Napóleon azt mondta: „Nem találok okot panaszra, ellenkezőleg, csak gratulálni tudok szeretett feleségem odaadásához és gyengédségéhez. Tizenhárom évet díszített életemből; az emlék mindig a szívembe vésve marad.”

Mindezek után a császár nem kötethetett volna újra egyházi házasságot, de ő mindnek felett képzelte magát, ezért 1810. április 1-én katolikus ceremónián házasodott össze az osztrák Mária Lujza főhercegnővel. Egy gyermekük született 1811-ben Napóleon Ferenc, aki 1815-ben 13 napig volt francia uralkodó, majd apja bukása után anyjával Bécsbe menekült, s súlyos betegségben 21 éves korában meghalt.

Jozefina két gyermeke azonban házasságuk révén bekerült az európai uralkodó családokba, Hortense III. Napóleon anyai nagyanyja, Eugéne pedig a dán-, görög- és svéd királyi házak felmenője volt. Napjainkban Belgium Svédország, Dánia, Norvégia és Luxemburg uralkodói a gyarmatokon született Maria Rose Josephe Tascher leszármazottjai.

A császárnő 1814, március 29-én tüdőgyulladásban halt meg, az Elba szigetére száműzött Napóleon egy francia folyóiratból értesült a haláláról. Két napig bezárva maradt a szobájában, és nem volt hajlandó senkivel találkozni. Egy barátjának azt állította, amikor száműzetésben volt Szent Ilonán, hogy igazán szerettem Jozefinát, de nem tiszteltem őt.

Sokak szerint Jozefina szajha volt, életrajzírója, Carolly Erikson szerint viszont: „Szerelmei kiválasztásánál először a fejét, majd a szívét követte, ami azt jelenti, hogy ügyesen azonosította azokat a férfiakat, akik a leginkább képesek voltak kielégíteni pénzügyi és társadalmi szükségleteit.”

Írta a Magyar Hírlap